1. rész - Észrevesz

"Peggie! A fenébe, hallod? Instabil a karabíner! Szólj Todnak! Nem akarjuk, hogy lezuhanjon! Vége" recsegett bele a rádiómba Charlotte hangja, mire én majdhogynem bepánikoltam és eszeveszett gyorsasággal kezdtem el Tod nevét kiabálni.

A fickó elő is jött, majd megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, a gondot észrevették és már ki is küszöbölték. 

Szinte a kezdetektől fogva dolgozom Justin közelében, én ugrálok a háttérben ugyanis Scooter Braun, Bieber menedzsere vagyis az én féltesóm. Amikor megtudta, hogy van egy húga, ragaszkodott hozzá, hogy jobban megismerje, így hozzáköltöztem. 12 éves voltam akkor, pont mint Justin. A szüleimmel jóban vagyok, de Scooter a világ legjobb bátyja. 

Szóval ott tartottam, hogy beköltöztem a lakására, másnap pedig küldték is Justin videóját. 

Nem igazán beszélek vele. 18 lettem már, ahogy ő is, talán együtt kellet volna felnőjjünk, de nem így alakult. 

Láttam, ahogy kifelé tart a színpadról és tudtam, hogy a portját kell majd most lecserélnem, be volt ez már gyakorolva, betéve tudtam mindegy egyes lépést. 

Amint megállt előttem, elkezdtem letépkedni a rögzítőragasztókat, mire felszisszent. 

- Vigyázz kislány, ne olyan vadul - kuncogott. 

- Nagyon vicces - magamban én is mosolyogtam, de túlságosan is zavarban voltam ahhoz, hogy ki is mutassam. 

- Hol van Scooter? - kérdezte.

- Azt hiszem valahol a másik oldalon a fényes pacákkal babrál valamit. Úgy gondolja, nem vagy elég jóképű ha pirossal világítanak meg - kikapcsoltam a tépőzáras övét a ruhája alatt és kivettem a portot. 

- Cöh, Ejnye bejnye Scootie, nem tart elég szépnek. Ez még sosem fodult elő - játszotta meg a hisztist. Majd felém fordult. 

- És te mit gondolsz? - belenézett a szemembe és várta a válaszomat. 

Sokáig vártam én is, de szó sem volt róla, hogy a hatalmába kerített, vagy valami, egyszerűen csak tényleg nem tudtam mire gondolok akkor épp. 

- Azt hiszem vissza kellene menned, mert a rendező kinyír. Igen ezt gondolom - mosolyodtam el és büszke voltam magamra, hogy nem valami mást válaszoltam. 

Meg kell hagyni Justin nem egy rossz pasi, de sosem tudnék vele többet elképzelni mint munkatárs. 

Kissé felhúzta a szemöldökét, majd megfordult és visszasétált.

- Bieber! - kiáltottam utána. Megfordult. 

- Tessék? 

- Itt a mikrofonod - nyújtottam neki oda, mire kacsintott egyet és viccesen szalutált.

Vége volt a főpróbának, mindenki tudta, hogy másnap este koncert lesz tehát a rendező és Scooter kijelentette, hogy az este a miénk, de lehetőleg pihenéssel töltsük el.
Justin visszavonult a turnébuszba, én pedig már vackoltam volna be a saját buszom ( Scootie nagyon bőkezű velem) szobájába, mikor kopogtatást hallottam.
- Hé, Pupák! Engedj be! - szólt kintről a bátyám. Pupáknak hív már mióta tudok róla. Nevetve ajtót nyitottam, majd végignéztem ahogy elterül a nagy pink ágyamon. Vicces látvány volt.
- Na mit akarsz? - kérdeztem tőle hatalmas vigyorral az arcomon.
- Nem ruccanunk ki? Csak te meg én. Amikor azt mondtam, pihenjünk, akkor igazából úgy értettem, hogy pihenjünk a lakóbuszon kívül. Mikor szeretnél kicsit kirúgni a hámból? Hat éve még csak nem is beszéltél azzal a fiúval, aki mellett vagy körül élsz és mozogsz.
- Mert nem szeretnék belekeveredni Scootie - válaszoltam és szerettem volna lezártnak tekinteni a témát, mert kissé idegesített, hogy mindenki annak a szende kislánynak gondol amit mutatok. Igazán senki nem akart megismerni sosem. - Jobb, ha kimaradok ebből az egészből.
- És? Mi van a Chanellel? Válaszoltál már nekik?
- Nem, és nem is fogok.
- Peggie! - emelte fel a hangját. - Tudod te, hogy melyik cégről beszélünk egyáltalán? Kapkodnak érted az ügynökségek és te szó szerint teszel mindegyikre. Ugye nem akarsz életed végéig Justin Bieber színpadának a backgroundján futkosni és egy rádióba üvöltözni, ilyen alakkal és arccal? Nem hagyom. Vállald el.
- Majd még meggondolom - sóhajtottam hosszas hallgatás után. - Akkor megyünk? - néztem fel.
- Ez a beszéd!

Fél óra múlva egy lenge virágos ruhába felöltözve libbentem ki a kocsiból, ami előtt Scooter már várt.
Végignézett rajtam, majd elismerően bólogatott.
- Istenem, ha nem a húgom lennél... - szemei a melleimre tévedtek.
- Fúj! - üvöltöttem fel és elkezdtem püffölni, mire ő védekezően maga elé tette a két kezét, és megpróbált nem könnyezni a nevetéstől.
Magánakciónkat két csilingelő kacaj vágta félbe.
Justin volt természetesen, barátnője, Selena Gomez társaságában.
- Na ne - nem szóltam semmit, de sokatmondóan pillantottam a bátyámra.
- Gondoltam vicces lesz négyesben. Kicsit kikapcsolunk. Peggie, nem lesz semmi baj.
Nem is volt semmi bajom, azon kívül, hogy Selena szívből gyűlölt engem. Nekem nem lett volna semmi bajom a csajjal, de ellenszenvesnek tartott, ezért úgy döntött nem lesz hozzám egy kedves szava sem ebben az életben. Eleinte nem érdekelt, de ahogy felnőttem, egyre jobban kezdtem kivillantani a fogam fehérjét.
Scooter megfogta a karom, talán erősebben a kelleténél és odarángatott, mire felaggattam magamra a tettetett mosolyt.
- Akkor? Indulhat a DHB? - kérdezte Justin.
Végignéztem a fiún. A hat év alatt annyit változott, hogy az szinte hihetetlen. Megvállasodott, izmosabb lett és nos, ha tízes skálán kéne pontozni, egy erős nyolcast kapna. A két mínusz az a hárpia mellette.
Lekezelt Scootieval majd elindultak. Selena kicsit hátramaradt.
- Szervusz Piggie... - vakkantotta oda gúnyosan.
Nem értettem, miért viselkedik így, de nem is foglalkoztam vele, inkább továbbmentem, meg sem hallva a szó szerint disznóságot, amit hozzám vágott.

Az este nagy része azzal telt el, hogy Justin és Scooter nagyon jól szórakozott, én csöndben ültem, Selena pedig megpróbált megölni a tekintetével. Éppen a Chanelen gondolkodtam, hogy lehet igaza van a bátyámnak és le kellene lépni, hogy megszabaduljak ezektől, mégsem lettem volna rá képes, hiszen a turnék, a pörgés, ami körülvesz, az életem részévé váltak és nem tudnék váltani. Gondolatmenetemet egy kérdés szakította félbe.
- És te mit gondolsz Peggie? Milyen lesz a koncert? - Justin hangja gyorsvonatként hajtottak bele a gondolataimba, megölve azokat. Felkaptam a fejem.
Sokáig nem tudtam, mit mondjak, de mikor a csend kezdett kínossá válni, meg kellett szólalnom.
- Azt gondolom, hogy ha mindenki ilyen jól végzi a munkáját, akkor túléljük - örültem, hogy sikerült kimondanom egy értelmes mondatot. Justin felnevetett.
- Nahát, nem is tudtam, hogy ilyen jó humorod van! - lehajtottam a fejem, mert nem akartam látni, hogy Selena szeme szikrákat szór.
- Pedig már ismerned kéne. Kíváncsi lennék rá Peggie, hogy annyi barátod van-e, amennyiszer megszólaltál az este? - kérdezte kajánul, majd ránevetett Justinra, aki mintha kicsit meglepődött volna hogy a nője ilyen antipatikus.
- Na de Sel... - nézett rá, mire az felkacagott és megcsókolta.
- Ugyan már! Hiszen viccelődünk nem? - Scooter is eleresztett néhány mosolyt, de csak azért, hogy oldja a hangulatot és újra elinduljon a beszélgetés.
- Kimegyek a mosdóba - mondtam még mindig lehajtott fejjel és felálltam.
Mire beértem a vécébe, a könnyeimmel kűzködtem. Nem érdemlem meg, hogy így viselkedjenek velem. Azt már megszoktam, hogy a nevem Disznócska, de legalább társaságban nem kellene...
Nekitámaszkodtam a mosdókagylónak, ami ezáltal kicsit hozzányomódott az alfelemhez és megéreztem azt az örömöt, amibe még soha nem volt részem, pedig 18 vagyok már.
Próbáltam visszafogni magam, de nem ment, ez az érzés elűzte minden szomorúságomat ami akkor bennem volt. Folytattam volna teljesen a végéig de valami nem engedte.
Benyitottak így abban a pillanatnam ellöktem magam a mosdótol és majdnem hátraestem.
- Jól vagy? - kérdezte Justin. Szerintem fülig pirultam. Remélem nem vette észre, mit csináltam itt még egy másodperccel ezelőtt.
- Hé, ez a lány vécé! - kiáltottam rá.
- Sokan buziznak, most legalább okuk is lesz rá - kacsintott rám. Istenem, azok a szemek! Az a test! Ne, Peggie, nehogy elveszítsd az önuralmad! Bár teljesen meg tudom magam érteni, hiszen itt állok még mindig holt szűzen, és szerintem több hormon dúl bennem, mint egy kanos kamasz fiúban.
- Nincs semmi bajom, jól vagyok egyébként - mondtam. - Csak megmosom az arcom és már megyek is.
- Hé! Csak azt akartam kérdezni, hogy nincs e kedved, holnap koncert után velem utazni a buszban, ha elindultunk San Fransiscoba. Örülnék neki, hiszen hat év az hat év, és alig beszéltünk.
- Ő, hát még nem tudom, majd meglátom oké? - semmi kedvem nem volt Selena fejét nézni azon a hosszú úton.
- Ha a barátnőm miatt aggódsz, ő nem jön velünk, itt marad, mert forgat. Azért gondold meg! Én bármikor szívesen látlak nálam - azzal kiment.

Otthon este aztán elég sokat gondolkodtam, hogy ez vajon mi is volt, de csak puszta kedvességnek tudtam be és elhatároztam, hogy nem fogadom el a meghívását. Scooterre pedig haragudtam, hogy nem állt ki mellettem.
- Ugyan, hisz mondta, hogy csak viccelt! - a hangja idegesítő, szinte már nyávogós volt.
- Nem érdekel Scoot. Hagyj békén kérlek. Álmos vagyok és holnap koncert. Majd beszélünk - azzal rácsuktam az ajtómat.
Ledobtam magam az ágyra és mindent ott folytattam, ahol a mosdónál abbahagytam, és akaratomon kívül is egyfolytában Justin járkált a fejemben közben. 

Prológus

Csak egy pillantás.
Ennyi képes megváltoztatni mindent.
Valaki észrevesz.
Megérint.
És onnantól kezdve az életed bonyolultabb, mint valaha is gondoltad volna. Rengeteg ember megutál. Kipécéznek, és megköveznének, ha tehetnék. És te is tudod, hogy rosszat teszel. Tudod, hogy amit csinálsz bűn. Tudod, hogy egy tökéletes és reményekkel teli kapcsolatot készülsz szétszakítani.
De nem bánod meg. Mert hihetetlenül élvezed a csodás, érzelmekkel teli és mégis vad és kalandos dolgot, amiről sosem mondanál le.
A szexet vele.
A szexet, amit csak ő tud nálad elérni. Azokat az örömöket, amiket csak ő tud okozni. És igen, talán szereti a másik lányt, de titokban mégis, minden egyes pillanatban csak rád vágyik.
Pedig nem vagy senki, de ő valakivé tett.
Talán többé is, mint valaki.
De vigyázz, az érzelem elveszi az értelmet.
Maradj üres.
De élvezd a testét.
És higyj benne, hogy ez örökké tart!